Sárgásan, betegen lengedez a por.
Az útnál csendélet: bokázik hét lator.
Úgy kellett! Azt mondták, övék mindenem,
s én hiába szóltam: a hét fa csak kötelet terem.
Keresés ebben a blogban
2013. február 15., péntek
Hét szilvafa
2013. február 7., csütörtök
2013. február 4., hétfő
Ébresztő.
(Nos, ez az iromány mindenképp igényel részemről némi előzetes magyarázatot. A lényeg, hogy egy hirtelen gondolatkísérlettől vezérelve próbáltam írni egy szellemiségében futurista valamit. Ez a - számomra is kissé meglepő - stílusgyakorlat lett belőle.)
Összenéztek, kemény
tekintetükben elszántság, ideges, mórikált mozdulataikban várakozás, az
adrenalin fűszeres lazasága, és valahol a testnevelés órák focijának győztes
góljai előtt érzett sorsszerű bizonyosság. Így vonultak végig a folyosón, mind
a tizenketten.
Fehér ingben, fekete
nyakkendőben, fekete nadrágban. Mindegyik abból a bizonyos érettségi
ruhatárból, amellyel minden felsőoktatásbeli fiatal férfi rendelkezik. Teljesen
szokványos látvány egy egyetemen.
Ami kevésbé
szokványos az a tizenkét símaszk és a tizenkét gumibot. A nagyelőadó zárt
ajtaja előtt megálltak.
2013. január 4., péntek
Újévi fogadalmak szellemében
Kábán nézed a hajnali eget,
ügető mezején futnak a csillagok.
Mit hoz az újesztendő neked?
Már láttad, hogy másnak mit hozott.
Táncot, és színültig szívet,
ropják majd, míg ki nem locsog.
De hol van, ki téged bálba vihet,
a szív, mibe szívedet zárhatod?
Vedd fel vaskoronádat újra,
csatolj kardot, és vívj csatát!
Túl rég várod, hogy ingyen adja
boldogságod a világ.
ügető mezején futnak a csillagok.
Mit hoz az újesztendő neked?
Már láttad, hogy másnak mit hozott.
Táncot, és színültig szívet,
ropják majd, míg ki nem locsog.
De hol van, ki téged bálba vihet,
a szív, mibe szívedet zárhatod?
Vedd fel vaskoronádat újra,
csatolj kardot, és vívj csatát!
Túl rég várod, hogy ingyen adja
boldogságod a világ.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



