Keresés ebben a blogban
2011. november 29., kedd
2011. november 27., vasárnap
2011. november 14., hétfő
Pirkadat
Próbálom minden pillanatomat élvezni,
Kíváncsi lenni, kérdezgetni, boldognak lenni,
Emlékeket felidézni és égetni néhány rossz pillanatát,
Tán másnak is jut a sok jóból amit én éltem át.
Képtelen és végtelen az űr a koponyámban,
Mégis meg tudok őrülni a sok gondolatban,
Félek és érzek, nem kellesz, mégis nézlek,
Az lesz a végén mit érzek, hogy magammal végzek.
2011. november 6., vasárnap
A Margit híd ékei II.
Tisztelt Publikum!
Kellemes gyönyörködést!
Ezzel a bejegyzéssel már elég rég adós vagyok, de ami késik, az előbb-utóbb célba ér, úgyhogy íme itt a kedvenc pesti hidam kb. egy hónappal ezelőtti állapotát dokumentáló képösszeállítás.
Külön öröm számomra, hogy végre a helyükön vannak az öntöttvas kandeláberek a két hídfőn (ugyanakkor sajnos csak ott, hiszen régen az összes pilléren állt egy-egy hasonló "ágyúcső"), ráadásul azóta már fényt is énekelnek a lámpatartó kimérák, valamint a csúcsdíszeket alkotó Szent Koronák alatt is kigyúltak a fénygömbök (a jövőben természetesen ezeket is szeretném megörökíteni).
Viszont az előző bejegyzésben megjövendölt vandálok is letették mocskos kézjegyüket a hídra, és nem úgy tűnik, mintha bárki is próbálná legalább helyreállítani az általuk okozott károkat. Ezeket az utolsó három, dokumentációs jelleggel készült képen szemlélhetők meg: a középpillér koronájáról (a biztonsági kamera és az elvileg őrző-védő marcona bácsik ellenére) valaki letörte az egyik márványgolyóbist, a budai pillér felé haladva, a Parlament felőli oldalon "megcsodálhatjuk" az első graffitit, majd végül szembesülhetünk azzal, hogy valami emberalatti, barbár macskajancsi letörte az egyik kandeláber előtti címerről a ferde keresztet...
Tehát egyik szemem sír, a másik nevet, de azért remélem a városatyákban lesz annyi gerinc, hogy valamikor a távoli jövőben nem így adják majd át ezt a páratlan építményt.
Kellemes gyönyörködést!
Címkék:
Budapest,
kép,
Margit híd
Önzőség
Az ember megteremti magának a boldogságot,
De nem tud bánni vele, nem kap hozzá tanácsot,
Próbálja saját magát utólérni,
De sose sikerül magába nézni.
Minden mi létezik a jelen világon,
Veszekedünk minden butaságon,
Kár, hogy az életben nincs törlés gomb,
Ha lenne, már nem lenne a sehol gond.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)