Örömtelen balladák hangja szeli az eget,
Csak azon törtetnek, hogy többek legyenek,
Félelemmel néznek szembe, de mégsem nevetnek,
Szerelem nélkül, nincs igaz vétek.
Üdvözöl a kijárat a világ másik oldalán,
Vár, de reménytelennek áll talán,
Azt várja, hogy úszd át a tengert,
Hogy megtaláld az igaz mindent.
De addig nagy viharok és átkok várnak,
Óriások, halak és a mélységből feltörő lények követnek,
De ha eléred akkor kisüt a nap, felragyog,
És rájössz a világ nagy dolgaira, melyek a fogaskerekeken forog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése