Egy dühvers

Rég írtam már verset, meg is látszik, de mivel az élettel is rég voltam már ennyire tele, ezért muszáj volt.

Szóval itt van egy haragvósos poéma, ahogy most alakul a sorsom, valószínűleg hamarosan jön még több is.

Az indulat éve

Nehéz volt, hosszú, semmilyen,
arcodra olvadt a nap,
üres szólam a szív, az értelem,
a nyugalom fojtogat.

Nincs energia és nincs erő,
hogy átüssem a falat,
nincs bennem a teremtő,
a gyűlöletüzemanyag.

Pedig dühöngeni kéne nagyon,
robbanni, rúgkapálni,
most, mikor végre úgy akarom,
a harag jegyében járni.

Mert ez az év az indulat éve lesz,
ne értsen félre senki,
aki még egyszer keresztbe tesz,
azt én fogom eltemetni!