Csillagforgató hajnalon felüvölt a kürt,
mi elől préda még sohasem menekült.
Felcsaholnak a brutális ebek mind,
és hörögnek, míg a hajtó „Hajrá!”-t nem int.
Izzó nyomodban járni rettenet nehéz,
de húz a vágy az ösztön, az akarás egész
ménesnyi lova, a leküzdhetetlen szomj,
s ha akarod, ha nem, én ma véredből iszom.
Rezdülsz, iramodsz, hamis útra vezetsz,
de lándzsám, íjam számára ott a célkereszt
ívbe feszülő tested minden milliméterén,
nem nyugszom, nem fáradok, míg nem leszel enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése