Keresés ebben a blogban

2015. március 27., péntek

Mesterlövészet II. - Az ellenreformáció oroszlánja

A Mesterlövészet sorozat második darabja a hazai katolikus egyház egyik legmeghatározóbb alakjának, Pázmány Péternek, a Horváth Mihály téri szobrát mutatja be.



Az alkotás története rendkívül kalandosnak nevezhető, kevés olyan szobrot tudnék említeni, mely ennyi viszontagságot élt volna meg a tervstádium, és a jelen állapot közti időszakban.

A katolicizmus hazai megújítójának emlékét 1899-ben, eredetileg a Bakáts térre szánták, ám a helyszín szűkös, félreeső volta miatt végül az akkoriban frissen fölépült, Kígyó téri (ma Ferenciek tere) Klotild-paloták egyike (az északi) elé helyezték, a szintén itt fölállított Werbőczy-szobor párjaként.

A pozsonyi születésű szobrászművész, Radnai (Rausch) Béla (1873-1923) korabeli arcképek alapján mintázta meg a jeles egyházfi alakját, melynek tervei rendkívül sok komplikáció után válhattak véglegessé (a kormányzat eleinte ülő helyzetű ábrázolást szeretett volna, illetve Csernoch hercegprímás kifogásolta, hogy az érsek kezébe eredetileg kettős keresztet álmodott a művész, melyet csak a király jelenlétében használtak az egyházi szertartásokon). Az alkotás végleges változatát 1903-ban hagyta jóvá az Országos Képzőművészeti Tanács, ám csak 1914. augusztus 19-én került sor felavatására, mely a háború kitörése miatt végül egy dicstelen, szinte ceremónia nélküli leleplezésként valósult meg.

A szobor barokk stílusú alapzatát Gondos Imre építész készítette, amelyen a hercegprímási címert, a bíborosi kalapot, és a Pázmány-címer három strucctollát helyezték el. A címert baloldalt babérlevelek, jobboldalt Krisztus koronájának nevezett passióvirág díszítette. Ezekből a díszítőelemekből mára sajnos nem sok maradt.

Az alkotás egészen az '56-os forradalom leverése utánig maradhatott eredeti helyén, miután, csodával határos módon, viszonylag sértetlenül vészelte át a budapesti ostromot, a háború utáni "spontán" szobordöntések barbarizmusát (melynek például a Werbőczy alakját megörökítő párja is áldozatul esett), és a "klerikális reakció" elleni harcot. Ekkor azonban az új kommunista vezetés eltávolíttatta, igaz, legalább nem rombolták szét, csupán szakszerű szétbontás után szállították raktárba. Egyes források 1949-re, a még friss lendülettel dühöngő Rákosi-korszak elejére teszik eltávolítását, ám több '56-os fénykép tanulsága szerint akkor még állt a szobor, melynek tövéhez temettek is a szabadságharc véres napjaiban; valószínűleg ez indokolhatta, hogy a felálló Kádár-rezsim áthelyezze az alkotást a belvárosból.

A szobrot 1958-60 körül állították föl ismét, félreeső helyre, a VIII. kerületi Horváth Mihály téren, a Szent József-templom elé, ahol ma is található. A talapzatot megfosztották az egyházi jelképektől, és a Pázmány-család címerétől, a főalak restaurálását pedig rendkívül igénytelenül végezték el, ezzel is érzékeltetve az alkotás "tűrt" jellegét.

Mai állapota, ennek megfelelően, kifejezetten siralmas, nagyon ráférne már egy alapos felújítás, tisztítás, bár közel sincs olyan rossz állapotban, mint a tér többi, ikonikus építménye (pl.: mag a plébániatemplom, vagy a József Távbeszélő Központ).





















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése