Egyszer megkérdeztek

Hogy miért ír a költő?

Azt nem tudni pontosan,

Egyszer lassú a pennája,

Máskor pedig rohan.

Tán papírra fektetve

Szebbek a szavak?

Vagy fél, hogy kimondva

Hamar szertefoszlanak?

S honnan a gondolat

Mi elméjében lapul?!

Lapult és kiáramlik vadul

A karja végén

Ott! Alul,

Mozgat egy eszközt,

A toll, a papír,

Na meg Ő, hatszemközt.

Érzéseket, gondolatokat megalkotó.

Alkot? Ó!

Zavarni nem szabad!

Hisz most teremt,

Betűkből aktokat!

Formál arcokat,

Épít testeket,

Újraél kalandokat,

Semmit sem rejteget.

Nyíltságával ölel,

Megmutatja mi volt, mi van,

Mi jön el.

Néha kipattan, a szikra,

Ez már csak ilyen.

Bódultan tekint, soraikra,

A szavaknak, hát ez ilyen?

Holnap is visszatér,

Hisz tetszik neki, ez,

Nem akarja abbahagyni,

Lesz, ami lesz!

---

A költő tudományát

Tanulni nem lehet.

Érezd! S leszel,

Emberek közt ember.

2011.02.11