Keresés ebben a blogban

2015. november 10., kedd

Test és más odalent

Egy kút mélyén rothadó porhüvely vagyok
Egyedül fekve nyers húsomba fagyok.
Az iszapban kaparást tétován feladtam
Karmaim egy gyengéd szívbe vájva hagytam.

Magány és vérszomj mindaz mi vár rám itt
A halál feszegeti bordaketrecem rácsait.
Felzabálja lelkemet ez a suttogó rettenet
Hideg és fájdalom rázza torz testemet.

A sors árnyából cserkész be orvul a tudat
Immár sem ember, sem Isten nem mutat utat.
Életlen napfényben csonka porhüvely vagyok.
Magam után örökké könnyező hamvakat hagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése