A Mesterlövészet harmadik darabjában egy igazi kuriózummal kedveskedem a nagyérdeműnek. Sajnos még a szakavatott történészek is ritkán tudnak a magyar néppel 1848-49-ben, illetve az első világháborúban együtt harcoló, hős lengyel katonákról. Pedig még szobruk is van a fővárosban.
A Lengyel légionisták emlékműve 1934 óta hirdeti a népeink közti barátság oltárán életüket áldozó vitézek dicsőségét a Népligetben.
Az utóbbi évtizedek bizony nem voltak kegyesek Farkas Béla alkotásához.
Sajnos a szobor kívül esik a népszerű közlekedési útvonalakon, így nem csoda, hogy a Szent Korona védelmében kardot ragadó lengyel harcost ábrázoló mű botrányos állapotban várta, hogy beteljesedjen sorsa.
Egész a közelmúltig, amikor is a X. kerületi önkormányzat egyetlen pisszenés nélkül, mondhatni fű alatt teljesen felújíttatta az emlékművet, valószínűleg a lengyel-magyar barátság éve alkalmából (mindenesetre fura, hogy ennek a sajtóban sehol nem találni nyomát).
Az alábbi képek közül több montázson is megpróbáltam kontrasztba állítani az eddigi állapotokat a megújult szoborral, remélem a képeken keresztül is legalább annyira érzékletes a változás, mint élőben (a képösszeállításokon az emlékmű eddigi állapotát bemutató képek a Köztérkép oldaláról származnak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése