Keresés ebben a blogban

2010. november 16., kedd

Közelítő tél


Reszelős zimankót jósol minden szél,
de idén váratnak magukra a fagyok.
Csontok mélyéről rázza testemet a dér,
én már belülről fázom, vacogok.

Szárnycsattogás ásít az égen.
A galambok is érzik, nem tudatosan,
fölfújják magukat gömbbé egészen,
hisz nem az ő szárnyuk suhan.

Késik a tél, de számomra rohan,
már kopognak jeges tűsarkai,
a nap sugarán kacsint bronzosan,
éjjel már üvöltő hangjait hallani.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése