sincs, kevés a szó, kevés a mondat,
hogy leírja, mit rejt a lélek.
Vagy csak én volnék kevés? Attól félek
ez utóbbi a ludas.
Érzés súlya alatt ropog minden gondolat,
s úgy kell betörni, mint a vadlovat,
hogy tűrje a papír, tűrje az anyag,
mikor eleven sebem folyvást felszakad,
mert elvetélnek a betűk.
Kagylóból kihullott gyöngy. Ily védtelen
rezdülés összes szavam, mindenem,
ha te vagy az aktuális téma,
de nem rejthetlek sötét véka
alá, mint aki szégyellve szerelmes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése