Számhoz emelem a végét,
Már érzem erős ízét,
Évszázadok füstjét pöfékelem,
Olyan mint a hódító nagy szerelem.
Mikor a hamu a földet súrolja,
Úgy tűnik el az ember rossz mivoltja,
Néha az élet olyan fekete és fehér,
Akár a hamu, mely most a végéhez ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése