Hódító mámor
Vár már rám valami új érzelem,
Kíváncsi mégis furcsa értelem,
Nem értem tisztán szavait,
Lángolva írta a dalait.
Később már látom a foszlányokat,
Édesen keringetem a lányokat,
Szerelemmel kísértem gondolataikat,
Kiláncolva testemmel a gondjaikat.
Nem hinnétek, de mégis igaz,
Engem szeretnek a lányok ez nem nagy vigasz,
Csak egy este érzik a lényeget,
De később már csak a fényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése