Szösszenet, csak és kizárólag azért, hogy végre írjak is ide valamit már végre már...
Ismeretlen lánggal égetnek a mindennapok,
egy perc néma csöndben vigyázzállás vagyok.
S mikor felkapcsolja a külvilágot egy kéz,
arcom az ablak üvegéből a semmibe néz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése