Egyetlen este

Észvesztő este zárult. Valóságos karneváli forgatag keringett a kicsiny ivóban. Volt részünk sok mindenben, de maradjunk a sajátos élményeknél, mert azok tárháza is eléggé sokrétűre sikeredett.
Kezdjük talán a vacsorával, amit magunkhoz vettünk egy eléggé félreeső, ám mégis hangulatos helyen, olyan emberekkel körülvéve, akiket alapvetően nem szoktunk köreinkben tisztelni. Mégis, kifejezetten kellemesen alakult az a három óra, - leszámítva az álmosító autózást, amit a hátsó ülésen szenvedtünk végig - melyet ezzel a gasztronómiai kitérővel töltöttünk. Visszatérvén a városba egy plusz delikvens összeszedését követően rövid sétára kényszerülve végre megérdemelt söreinket ölelhettük magunkhoz. Ez részünkről nem tartott túl soká, hiszen várt ránk az este további hátralevő fehér kérdőjelekkel telerótt lehetősége.


Újabb enyhe séta, és a megszokott törzshely jótékony környezetében kibontakozni látszó vita, avagy párbeszéd, avagy trécselés, avagy nagy filozófiai okosság részeseivé válva kurta úton világossá vált a helyzet. A helyzet pedig nem más, mint a totális és elkerülhetetlen hiányérzet (némi elveszettséggel vegyítve, csak az átélés kedvéért).
Gyors szóváltások a pultossal- whisky jéggel, más semmi, köszi - aztán továbblépve asztaltársaságot tapasztalunk magunk körül. Hurrá, végre értelmes emberek, értelmes beszéd, kívántuk már, mint a megváltást. Huzamosabb konzultáció az ország gyorséttermeiről. Közben sakálrészeg haver csatlakozása a fennálló szituációhoz, oldalról televízió bekapcs, elvetemült médiatrágyalapátolás, amire sokak ráfagynak.
Sakálrészeg haver hosszú - túlontúl hosszú ideig ágál a varázsdoboz ellen, majd orvul próbál rávenni, hogy szerezzük vissza elveszett szerelmünket. Az esélytelenség többszöri közlése után sem hajlandó eltántorodni elvetélt szándékától, végül átellenbe fordítva a beszélgetést, próbáljuk meggyőzni a delírium hiábavalóságáról, mire fürgén kimentve magát lelép. Ennyivel is könnyebb.
Átható várakozás veszi kezdetét, amire ürügyet szolgáltat a másik kocsmából ígérkező ismerősök garmadája, a fennálló időt a józanság jegyében ásványvízzel bekkeljük ki, mert az utóbbi időben meglehetősen fontossá vált a szellemi frissesség.
A várakozás hosszúra nyúlik, új arcok jelennek meg, érdekesek és kevésbé érdekesek egyaránt.
Valahogy hidegen hagy.
Már-már feladnánk a várakozást, mikor is megjelenik a beígért brigád. Egyetlen személy jön üdvözölni, a többi a pincehelyiségbe vonul, nagyfokú ellenszenvet érzek irántuk, de hamar követem őket.
Újabb fordulatként többszörös szépségkirálynők materializálódnak a helyen, igen nagy erőfeszítésekkel - és kevés sikerrel - próbáljuk visszafogni a nyáltermelést, meg a szemkontaktus keresését. Érezzük, hogy undort ébresztünk bennük.
A kisstílű rajongás másodpercek alatt csap át a lenézettek lázadásából táplálkozó utálatba. Tudjuk, hogy bagatell, és tudjuk, hogy butaság. De nekünk ennyi maradt.
Sokadik ásványvíz után újabb whisky, mert miért is ne, az elme tiszta, és mérlegképes (akár egy jobb könyvelő), majd ráhangolódás a zenére.
Percek, talán órák telnek el így, nem mutatunk túlzott érdeklődést az idő irányába. Minek is, a mai este erre van szánva.
Végigfut a tudatunkon, hogy annak idején ilyenkor már régen behulláztunk az alkoholtól, és nem akadt fenn elménk a jelenlegi akadályokon. Egyszerűen túl sokat fogunk fel a környezetünkből. Frusztrál, de mégis elégedettséggel tölt el, hogy képesek vagyunk felmérni, valamint kezelni a minket körülvevő helyzetet.
Tekintetünk újra és újra a szépségkirálynőket keresi. Játszadozunk mindenféle gondolattal, amiket rendre nem követ tett.
Annyira jellemző, a kishitűségből eredő gyávaság. De eszünkbe ötlik, hogy mikor nem így volt, szenvedés volt a jussunk. Megbékélünk a helyzettel. Élvezzük a pillanatot.
Újabb színtiszta víz, mi oldja a feszültségünket. Többen beszélnek körülöttünk, próbálunk részt venni az eszmecserében, ha jól értelmezzük, rossz filmekről van szó.
Helyben hagyjuk a dolgot. Menni készülünk. Értesítenek, hogy egy kedves mentorunk éppen születésnapot ünnepel. Megrázza szívünket a jó érzés. Meghívjuk pálinkára. Látszólag jól esik neki. Újabb fény vetül lelkünkre, hisz örömet szereztünk valakinek, aki nagyon is megérdemli.
Készek vagyunk tovább lépni. Belefutunk egy lányba, aki egyszer megértett minket. Nehezen kezelhető boldogsághullám taglóz le. Beszélünk vele.
Tisztázzuk, hogy azonos hullámhosszon mozgunk, és ez jó nekünk. Ennyiben maradunk, elégedettséget érzünk. Ő visszamegy a párjához.
Megelégeltük az estét. Utolsó kiürült vizes üvegünket kivágjuk a legközelebbi szemetesbe. Kabátot veszünk, és kisétálunk a hazafelé vezető éjjel alattomos alagútjába. Rágyújtunk a sokadik cigarettára. Élvezzük a füst komolytalan bolyongását az ujjaink között.
Már vár a megnyugvás. Az álom kellemes kertje. Csak lennék ott már...